Előző este..
Itt fekszem az ágyban, hallgatom az eső hangját, verseket olvasva, köszönhetően ennek a legújabb “őrületnek” a facebookon: verseket küldözgetünk egymásnak. Nagyon jó ez így, évek óta nem olvastam el ennyi verset, mint az elmúlt 3 napban.
Farkas Dóra – kedves tanítványom, majd kolléganőm végül barátom osztotta meg ezt a verset, s pont illik a ma estéhez.
Aranyosi Ervin: Válaszúton
Merre megy az utam? Válaszúthoz értem.
Lerogytam a földre, s teremtőmet kértem,
segítsen dönteni, melyiket válasszam,
rosszat elkerülve, csak a szépet kapjam.
S szólott az Úr hozzám: – Nincsen rossz döntésed,
csak ha teendőid, büntetésnek érzed.
Minden út feladat, amit el kell végezz!
Rajtad áll, hogy hogyan jutsz el a végéhez.
Gyötrelmeken mész át, ameddig megéled,
vagy új, nagy kalandok történnek meg véled?
Minden benned dől el, válaszd, ami tetszik:
a keserű “megfagy ” , a bátor “felmelegszik ” !
Az utad nagy kaland, élvezz minden percet!
Szolgáld mindazokat, kik téged szeretnek.
Szolgáld azokat is, akik másképp élnek,
kik az árnyékuktól, s önmaguktól félnek.
Járj be minden utat, s a végén meglátod,
csodák szegélyezik az egész világod.
Az óra felhúzva fél 7-re…szeptember 1. Indul az iskola…s indul a 100 km a lábam alatt.
Péntek délután, este ér véget….vajon milyen érzések lesznek bennem pénteken este?
