6,33 km, másfél óra. Nagy beszélgetések, kalandozás a múltban, tervezgetés a jövőről. Közben fogynak a kilométerek, szinte észrevétlenül. Ilyen az, amikor két barát elmegy túrázni egy kedd este.
Általában mindig reggel, délelőtt szoktam kimenni a soproni erdőkbe, de már régen terveztem, hogy kimegyek a Fagushoz este, hisz a tornapálya, futópálya ki van világítva, de este még soha nem láttam.
Most sikerült. Mire visszaértünk a harkai lőtértől, addigra besötétedett, s az utat már úgy találtuk, hogy égtek a lámpák. Nagyon szép látványt nyújtott, de ennél sokkal jobban meglepett, hogy milyen nagy az élet! Nagyon sokan futottak, férfiak, egyedül, házaspárok, kerékpározó gyerekkel, kutyasétáltatók, nordic walkingosok.
Nagyon kellemes séta lett, jó sok kalóriát elégettünk. Persze a komoly beszélgetéseken túl vidámkodtunk is, sokat .
Köszönöm Ági, hogy ismét velem tartottál!
Ja, ezt még ide teszem…vajon ki volta az a lelkes, aki felkötötte a széket a fára, s milyen célból? Talán az, aki a szemetét is ott felejtette? Nyilván véletlenül! Innen üzenjük, hogy még ott van, visszamehet érte és még szépíthet a helyzeten!
Ha rájössz, ki volt, kérlek írd meg nekem is a bejegyzésbe.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: