25 éve annak, hogy Sopronba költöztünk. 1989. augusztus 19-én Debrecenben felpakoltunk és augusztus 20-án Sopronban lepakoltunk, küzdve a dobozokkal, mit sem sejtve a város határában dübörgő történelemről….25 éve volt a Páneurópai Piknik.
Mi a saját történelmünket éltük, s nem zavart ebben semmi bennünket, a kicsomagolásra váró dobozokon kívül. 🙂
Azért 25 év az 25 év – az ember valami belső késztetést érez arra, hogy megálljon egy pillanatra és elgondolkozzon a változásokról.
25 éve hatalmas szó volt átkelni a határon, kimenni a közeli Eisenstadtba , s tátott szájjal nézni a bőséget, ami a hipermarketek polcain fogadott bennünket.
Mára természetes, hogy gondolok egyet, s 5 -6 km kerekezés után Ausztriában vagyok. Naponta akárhányszor átmehetek, senki nem kérdezi, miért és hova. Régen nehezen lehetett megúszni a határőr kérdéseit. Hova tartunk, s miért? – ma már vannak személyiségi jogaink 🙂 – és szabadságunk…
Tegnap sok teendőm volt, csak este jutott egy kis időm mozogni. Ez egész pontosan azt jelenti, hogy az este 6-os megbeszélésemre gyalog mentem, a Hajnal tértől a Deák térig. Kipróbálva az új túrabotomat, amit Bence ajándékozott nekem a név és előrehozott szülinapomra 🙂 Jó kis bot, pille könnyű, jó vele menni. Igaz, az aszfalt azért nem volt a legjobb terep, a hosszát is állítgattam, de végül is oda és vissza kb. 5 km-t gyalogoltam.
Ma viszont kihasználva az ünnepet, már reggel elindultunk túrázni. Végre akadt túratársam, barátnőm, Ági személyében, akivel együtt tanulunk az életvezetési tanácsadó képzésen. Ágival már évek óta távolról figyeltük egymás munkáját, s a képzésnek köszönhetően jó barátságba kerültünk.
Ágival túráztunk, s Zsofkának köszönjük az ötletet, hogy merre induljunk. Zsofka, nagyszerű ötlet volt! Hála érte!
Kiautóztunk Ágfalván – Somfalván át , Loipersburgba, ahol hamarosan meg is találtuk a keresett táblát. Egy eligazító tábla, kerékpáros és nordic walking túrautakról.
A túraútvonalakat mindenhol egyértelmű táblákkal jelzik, el sem lehet tévedni.
Nekiindultunk, nem sejtve , mi vár ránk. Az út kicsit emelkedett, messze nem lehetett ellátni, de hittünk Zsofkának, hogy érdemes erre tovább menni.
Ahogy felértünk a domb tetejére, varázslatos kép fogadott bennünket. Dombok, völgyek, mezők, szőlők, utak, amerre a szem ellát. S a szem ellátott legalább 50 km-re. A távolban felfedeztük Fraknó várát a hegyoldalban. Sajnos az idő párás volt, az ég felhős, hamarosan el is eredt az eső, így előkerültek az esőkabátok.
Sokat fotóztam, de a képek nem lettek túl élesek.
Hamarosan elértük a kerékpáros pihenőt, igazi “európai” – esőbeállóval, kerékpár tárolóval, kúttal. Leültünk a padra, az asztal mellé, várva, hogy csillapodjon az eső.
Közben sok kerékpáros haladt el , két kerékpár út keresztezte itt egymást. Az egyikről érkezett egy kedves úr, aki megállt, bemutatkozott, váltottunk pár kedves mondatot, kicsit németül, kicsit magyarul, s megvendégelt bennünket két pizzás kiflivel.
Eltöltöttünk itt kb. 20 percet, csodálva a tájat, s persze jóízűen megettük a pizzás kiflit is.
Mire elfogyott, elállt az eső is, mehettünk tovább. Több autó elment mellettünk, több kerékpáros kikerült bennünket, köszönni, inteni egyikük sem felejtett el. 🙂
Megmásztunk egy kisebb emelkedőt, körös körül kertek, nyaralók szőlők közt haladtunk, s több helyen találtunk állatfarmot is. A lovak, tehenek, birkák látványa még varázslatosabbá tette a növényekben is gazdag tájat.
Csak becsülni tudtuk a megtett km-t, a RunKeepert kikapcsoltam, amikor a telefonom átállt az osztrák hálózatra.
A következő domb tetején visszafordultunk, azzal az elhatározással, hogy hamarosan visszajövünk ide és egy másik úton túrázunk. Az egész völgyet keresztül-kasul szelték a jó minőségű túrautak.
Visszafordulva a hátunk mögött felbukkant a távolban a soproni TV torony, a sörgyár tornya, az Ibolya úti lakótelep házai, s szívet melengető volt, amikor felfedeztem a hegyoldalban a bánfalvi kolostort a templommal, amit nap mint nap látok az ablakomból.
A kocsihoz visszaérve várt bennünket a finom rántott cukkini, amit Ági hozott ebédre. Átautóztunk Somfalvára, s a falu határában, a focipálya melletti dombot megmászva, a fűbe leülve megettük az ebédünket. A somfalvi templomot már többször lefotóztam, most egy új szögből nyújtott varázsaltosan szép képet.
Csodás délelőtt volt. A tájékoztató tábla szerint 9 km-t gyalogoltunk, s nem fáradtunk el! Ideje lenne már egy 20 km-es napot beiktatnom. 🙂
Tervezem a 100 km-t is, de még nem állt össze semmi. 🙁
Én így ünnepeltem a Páneurópai Piknik 25. évfordulóját…csinnadratta és politikusok nélkül.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: