Kár, hogy az illatokat nem tudom elhozni Nektek! Az erdő semmi mással össze nem keverhető illata a reggeli csendben csodás. Simán megéri számomra, hogy fél 6-kor keljek és háromnegyed 7-kor induljak gyalogolni.
Tegnap egy kedves volt kolléganőm járt nálam – persze elmentünk a környéken gyalogolni, hisz beszélgetni úgy is tudtunk, – s elmesélte, hogy a szomszédasszonyával minden nap fél 6-kor indulnak, s fél 7-ig 5 km-t gyalogolnak a Lővér körúton, gyors tempóban. Megemeltem gondolatban a kalapom előttük, s persze Erzsinek szóban is elmondtam, hogy milyen fantasztikus teljesítmény ez és hatalmas akaraterőről tanúskodik, de amikor hívott, hogy csatlakozzam, akkor tudtam, hogy a körúton tempózás nem vonz. Azért persze inspirált nagyon a beszélgetésünk, fel is keltem reggel fél 6-kor, s kimenjek az erdőbe. A szeretett, imádott, lelkifeltöltős, harmatos Lővereki erdőbe.
Háromnegyed 7 volt, amikor kiszálltam a kocsiból, de nem voltam első a futópályán, volt aki akkor már visszafele jött.
Elindultam a szokott úton, s azonnal megcsapta az orromat az eső utáni erdő csodás illata. Mélyeket lélegezve haladtam, élveztem a madarak mocorgását az ágak közt, élveztem a végtelen csendet, a harsogó zöld színeket, s az illatot. Minden érzékszervemnek jutott a reggeli varázslatból, szinte éreztem, ahogy nő bennem az erő és az energia. Közben róttam a kilométereket.
Tervezgettem az augusztust, az elvégzendő feladatokon “agyaltam” -na nem stresszelősen, ez nem illett volna a hely szelleméhez, inkább csak nyugodt előrelátással.
Nem sikerült elérnem a Harkai lőteret, hatalmas sártenger állta utamat.
Megfordultam hát, s elindultam visszafele. Közben újabb futók jöttek szembe, harsány mosolygós jóreggelttel köszöntöttük egymást.
S aztán ahogy gyalogoltam, egyszer csak jött a gondolat. Tulajdonképpen miért akarok októberig várni a 100 km-es túrával?
A szeptemberem nagyon zsúfolt, sok időm a rákészüléshez úgysem lesz. Október első hete rizikós. Milyen idő lesz? Mi a valószínűsége, hogy 5 egymást követő napon jó idő lesz?
Mi lenne, ha előre hoznám egy hónappal a gyalogtúrát? – azt hiszem, akkor, ott meg is érett a döntés bennem. 🙂 Este elkezdem tervezni az útvonalat.
Ahogy az időjárási kilátásokon gondolkoztam, egyszer csak apró zizzenéseket hallok, egyre intenzivebben. Először a madaraknak tulajdonítottam a hangokat, de az orromra cseppenő esőcsepp segített rájönni, mi is történik. Eleredt az eső.
Esőkabát volt nálam, nagyon nem idegeskedtem…s igazából az erdő lombos fái nagyszerű természetes esernyőként szolgáltak. Az eső cseppek kopogása a leveleken pedig kifejezetten nyugtató hatású volt. Közben útkereszteződéshez értem, s egy gyors döntéssel lekanyarodtam a megszokott útról. Nézzük, ez az út hova visz?
Kerítés mellett haladtam, a kerítés a VOLT fesztivál szokott helyszínét vette körül. Most persze csak az üres rét ásítozott a kerítésen túl. Mentem kb. 200 – 300 métert., amikor érdekes táblára lettem figyelmes a kerítésen. Építési telkeket hirdettek eladásra.
Lehet, hogy a VOLT fesztivál jövőre tényleg új helyszínre költözik? Vagy ez csak egy városi legenda?
Persze nem hívtam fel a kiírt telefonszámot…
Megfordultam és a kocsim fele vettem az irányt.
8-kor értem ki az erdőből, a RunKeeper 5,2 km-t mutatott. Az eső, kiérve az erdőből, sokkal erősebbnek tűnt, de nem zavart. Nagyon kellemes élményt kaptam az esőben erdőben gyaloglással. Hálás voltam érte!
Este eldöntöm a 100 km-es túra időpontját és útvonalát. Már most izgalommal tölt el!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: