Vasárnap esti tekergés

Vasárnap, bár közeledtek már a felhők, vonzott a kerekezés. Lesz ami lesz, esőkabát a hátizsákba – bár az is megfordult a fejemben, hogy egy ilyen forró  nap után nem baj, ha elázok – elindultam  Loipersdorf fele. Ez a kis osztrák falu  kb 7 km-es kerekezés után érhető el, Ágfalván keresztül. Sajnos nincs kiépített kerékpárút, egy földúton kellett Ágfalváról kikerekeznem, de megérte! Már az úton jó kis fotókat tudtam készíteni, a határhoz közel találtam egy szép lovas farmot, lovakkal, pónival, birkákkal…na és valami szerkezettel, aminek nyilván komoly feladata volt a múlt rendszerben. Most meg az állatfarmot védi ?  Nem tudom, mi a hivatalos neve, de a birtok tulajdonosa hármat is szerzett belőle annak idején. Te felismered a fotóról?

Ja igen, azért a lovakat is lefotóztam, nem csak ezeket a harci fegyvereket.

Néhány 10 méter  tovább kerekezés után elértem az államhatárt. Egy régi emlék jutott eszembe,  pár  évvel ezelőttről, amikor megnyílt ez a kis híd, jelképezve a szabadságot, lehetővé téve a két ország közti szabad mozgást, itt is. Nem emlékszem, pontosan mikor volt  ( nyilván a schengeni határnyitás környékén valamikor) , de arra igen, hogy ott voltam az ünnepségen én is.

Átérve a határon, egy hatalmas információs tábla fogadott. Kerékpárutakról, elérhető településekről, sok-sok adattal, sok hasznos információval.

Tovább tekerve a falu szélén villanyfényes futballpálya, salakos teniszpályák, egy strand röplabda pályával,  nagy – nagy tisztaság és rendezettség fogadott. Még sokan ültek a strand büféjében, vidáman beszélgetve, már felöltözve, hisz a kánikula már elillant. Közeledtek a felhők, s este 9 körül meg is érkezett a hatalmas felhőszakadás. Szerencsére addigra már én is rég otthon voltam. Addig persze még sok érdekes látnivaló várt rám a falu közepén.

A falucskában a tisztaságon kívül a rengeteg virág volt az, ami azonnal szemet szúrt. A faluközpontban mindenféle használaton kívüli jármű, tűzoltó kocsi, szekér, kerékpár,  telis-teli gyönyörű virágokkal. – reméljük, nem azért, mert a település vezetőinak kertészete van 🙂

Ja és még egy nagyon kellemes meglepetés volt: mindenki köszönt, akivel találkoztam.  Magyar rendszámnak nyoma sem volt, valószínűleg amiatt, hogy nincs rendes határátkelési lehetőség, csak kerékpárral és gyalog lehet átjutni.

A “szekér elé fogott kerékpár” – virágkompoziciót feljebb már feltettem, az volt a kedvencem.

A falu közepén, az evangélikus imaház előtt áll az első világháborús emlékmű…rajta Johannok, Karlok, Nikolausok…. 🙁

Találtam egy nagyon szép, régi házat is, rajta az évszám az 1800-as évek végén került rá. ( nem emlékszem a pontosra..)

7 óra elmúlt, el kellett indulnom haza. Kellemes vasárnap este lett, 14,5 km kerékpározás, másfél óra alatt ( amiben persze benne volt a bámészkodás és a fotózgatás is. )

A hazaúton még pár képet készítettem. Este aztán annak örültem, hogy mégsem érkezett meg az eső a kerékpártúrám alatt, mert iszonyú nagy felhőszakadás lett, ami a kellemes nyári esőre egyáltalán nem hasonlított.