Ha megkérdezik, az ország melyik részét szeretem a legjobban, gondolkodás nélkül vágom rá, hogy a Balaton felvidéket.
A szombat – vasárnapom Ábrahámhegyen telt, köszönhetően Tündinek és Szabinak, akik a barátaim és a szponzoraim, s bár sok fantasztikus programot szerveztek nekünk, igyekeztem a mozgásról sem elfeledkezni.
Ez a hétvége számomra is bizonyította, hogy mindig lehet alkalmat találni a mozgásra, ha igazán akarja az ember.
Szombat reggel úgy indultam Sopronból, hogy legyen még időm egy gyaloglásra a Balaton felvidéken.
Lekanyarodtam hát Kékkút fele, azzal a szándékkal, hogy gyalogolok egy órát és az üres ásványvizes üvegeimet is megtöltöm a Teodóra Rt kútjánál, ahol természetesen ingyenesen lehet vizet vételezni.
Ismered a kutat?
Ahogyan végeztem a flaskáim megtöltésével, elindultam a gyalogtúrára. Fantasztikus mezők mellett autóztam el, nekiindultam hét, hogy a mezőn túrázom. Reggel 9 óra volt, de a nap már erőteljesen égetett, nagyon sok lehetőséget nem adva a felszabadult gyaloglásra.
Azért csodás helyeket találtam ismét! Végül mindössze 2 km-t gyalogoltam, mert az időm is elfogyott, s a levegő pedig szinte percről percre forrósodott.
Este aztán ismét adódott lehetőség arra, hogy gyalogoljak. Egyrészt a szállás és Szabiék háza közt, de az igazi lehetőség akkor jött szembe, amikor kiderült, a szomszédos Salföldre megyünk, egy lovas programra.
Nagyon büszke vagyok magamra, mert a kb. 4 km-es távot nem Kócsó Laci vadiúj Mercedes cambrióján tettem meg, ellenálltam a csábításnak és a gyaloglást választottam. Szerencsére most akadt társaságom is, mert velem tartott Zoli és Endre is. Salföld pedig álomszép kis falu, érdemes volt végig menni a főutcáján.
Vasárnap reggel 7-kor kipattantak a szemeim, ( pedig hajnalban feküdtünk le), s úgy döntöttem, elmegyek kicsit gyalogolni, hogy ne zavarjam a többieket a pihenésükben.
8-kor felkerekedtem, s a szállásadónk tanácsára elindultam, hogy megkeressem az ábrahámhegyi kilátót. Végül 3,8 km gyaloglás lett belőle, mire megtaláltam, de érdemes volt megmászni, mert fantasztikus kilátás nyílt a Balatonra.
Szóval láthatod Te is, hogy mindig lehet alkalmat találni a mozgásra, különösen, ha hajlandó az ember kilépni a komfortzónájából és hajlandó pl. felkelni akkor, amikor még mindenki alszik. 🙂
Kata, a vidék most is ugyanilyen! 🙂
Én Alpok-alja ként ismertem egy gyönyörű vidéket. A Fertő tó partján terül el. Szépséges, ápolt temetők vannak ott, pontosan olyanok, mint Ausztriában. Mindenki köszön, amikor betérsz, hogy a sírra virágot tegyél. Henger alakú a szalmabála, és fehér kőből készült kereszt mutatja az utat, fekete márványtáblával a közepén.
Üdv, Kata