A Paradicsomban jártam

Nem hiszed? Fotóval tudom bizonyítani 🙂

Willkommen im Paradies – ez a tábla fogadott, amikor kiértem Mörbischre, azaz Fertőmeggyesre.

Ma gyalogtúrára indultam.  Borús idő volt reggel, épp ideális egy kellemes gyalogláshoz. Kiautóztam hát Fertőrákosra, s irány Meggyes. Régebben egyszer már átmentem gyalog  Rákosról Mörbischre,  emlékeztem egy kellemes templomkertre, árnyas fákra, a fák alatt padra. Pontosan erre vágytam. Olvasni egy fa alatt, egy padon, gondtalanul, ráérősen.

Nekiindultam hát, s már az úton kellemes élményekben volt részem.

dr. Tóka József állatfarmja mellett haladtam el. Az állatok élték a békés, hétköznapi életüket, megszokott unalommal fogadták a fotózgató turistákat.

Turistából volt elég, hisz ez az útszakasz a Fertő körüli kerékpárút szakasza is, nagyon sok – főleg osztrák – kerékpározóval találkoztam. Gyalogoltam kitartóan, bár egyre melegebb lett, ismét megtréfált az idő, a reggeli felhőknek már nyoma sem volt.

Ha már erre járok, megkeresem a Mithrasz  barlangot is. Rég készültem már ide, bár fogalmam sem volt, hol is van pontosan s mi is ez?

Most pontosan útba esett, be is tértem hát, s nem csalódtam. A barlang a Római korból származik, s itt találta meg egy fertőmeggyesi kőfaragó 1866-ban a bikaölő  Mithrasz isten reliefjét. A dombormű alsó részén levő felirat arról árulkodik, hogy valaki saját költségén készítette azt.  Elgondolkoztam: -vajon mi volt a motivációja?

A hűs szentélyből kilépve a déli forróságba, folytattam a gyaloglást.  Pár  10 méter, s elértem a határt. A valaha voltat. Itt összetéveszthetetlen jelei voltak annak, hogy osztrák földre lépek.

Hamarosan felbukkant a láthatáron Fertőmeggyes, a távolban a Fertő látképével. Beérve a faluba , nem csalódtam, tényleg olyan kedves kis hely, ahogyan emlékeztem rá. Kellemes vendéglők hívogatják a kerékpáros turistákat.

Én persze csak a templomkertbe vágytam. kb.  1 km gyaloglás után meg is találtam, ott várt a hús pad, az árnyas fa alatt.  Két hely is csábított, s miután nem tudtam választani, mindkét helyen ültem egy fél órát, s előkerült a hátizsákomból a könyvem is. Közben persze egy gólyacsalád ebédelését is megfigyelhettem.

Kis pihenő után betértem a szomszédos Spar-ba s vettem egy almát és egy fürt szőlőt ebédre. Még néhány fotó készült búcsúzóul, majd elindultam vissza, Fertőrákos fele.

Fél 3-ra értem vissza Rákosra. A vissza úton már nagyon forrón sütött a nap, amivel nem lett volna semmi baj, ha nem a reggeli felhős időre öltözöm. Na de hát mindenből tanul az ember. Mert ugyebár a réteges öltözködés a divat a turisták körében 🙂

Azért a táj csábított, s megálltam többször fotózni.

Végül egy 7 km-es gyalogtúrát sikerült megtennem, s persze sikerült a vágyamat is teljesíteni: békésen olvasgattam a mörbischi templomkertben, az árnyas fák alatt.