Ritka csodás családi túra

Ez a hétvége fantasztikusra sikerült! Rengeteg barát, nagyon jó programok, s mindennek a megkoronázása volt a mai nap.

Bence fiam szerdán vetette fel, hogy nagyon rég voltunk együtt kirándulni, menjünk el vasárnap valahova. A választásunk – hosszú vacillálás után,  hisz Sopronból Ausztria irányában csodás kirándulási, túrázási  lehetőségek vannak – a Schneeberg környékére esett.  Puchberg am Schneeberg  fele vettük az irányt. Ez a csodás hely tőlünk mindössze 70 km-re van, de  egy másik világba érkezünk.

Térképünk nem volt, de emlékeztem a 15 évvel korábbi kirándulásból arra, hogy van valahol erre egy csodás vízesés is. Leparkoltunk, s elindultunk gyalog, megkeresni.Nekem szerencse, Bencének, a fiamnak pech volt, de 3 km gyaloglás után találtunk végre egy eligazító táblát, hogy onnan még fél óra gyalog.

Ezek a fotók még a felfele bandukolás során készültek.

Eleredt az eső, inkább visszagyalogoltunk az autóhoz, s azzal folytattuk az utat. Én titokban örültem, hogy sikerült a mai 6 km-t is teljesíteni, s reméltem, lesz még alkalom nordicozni ezen a  gyönyörű tájon. Bence kicsit unta a sétát, örült, amikor visszaértünk a kocsihoz. Éppen ismét  eleredt az eső , ami itt a magas hegyek közt gyakori, ma többször is kaptunk a nyakunkba pár perces esőt. Miután meleg volt, nem zavart bennünket.

Nekiindultunk kocsival, s hát valóban, a kanyarból, ahol visszafordultunk, még jócskán mentünk, mire megérkeztünk ahhoz a ponthoz, ahol már nem lehetett tovább menni kocsival.  Igazából már a következő faluban,  Sonnleiterben voltunk. Kiszálltunk hát, s újabb 15 perc csodás gyalogút várt ránk. Boldogan kattogtattam a telefon fényképezőjét, hallgattam közben a patak csobogását, illetve inkább erőteljes zúgását, hisz meredek úton mentünk felfele. A Sebastian vízeséshez igyekeztünk. Persze a nevét csak a helyszínre megérkezve tudtuk meg 🙂

Néhány fotó Nektek szeretettel, a felfele útról.

Felérve persze nem csalódtunk,  Bence pedig a 6 km gyaloglásért megkapta a kárpótlást . Hogy hogyan? Hamarosan elárulom, de most nézd csak, milyen csodás hely a Sebastian vízesés?

Vasárnap délután volt, sok osztrákkal találkoztunk. Gyerekekkel, kutyákkal, túrafelszerelésben, látszott, hogy rendszeres hobbi ez náluk.

S nem lehet elég korán kezdeni!

S hogy hogyan kárpótolta az élet Bencét?

Újabban nagy szívszerelme a falmászás, s nem titkolt vágya, hogy megfelelő mászó gyakorlatot szerezve átvált a sziklamászásra.

Nos, a vízesésnél éppen sziklamászók gyakoroltak, s szívesen végignéztük, mit is jelent pontosan felmászni egy sziklafalon.

Megnyugodva láttam, hogy közel sem olyan veszélyes, mint ahogyan tartottam tőle.

Néhány fotó a lányokról és a fiúkról:

Még azt elmesélem gyorsan, mielőtt megunod a történetet, hogy megfejtettük, miért olyan finom az osztrák tej ( na és a Milka csoki )? Csodás alpesi legelőn legelnek ezek a tehenek, s meg is hálálják a jól tartást!

A vízesésnél sokáig időztünk, de még marad időnk  Puchbergre, erre a csodás osztrák kisvárosra is.

Ajánlom , ha erre jársz, semmiképpen ne hagyd ki Te sem!

..és persze a környéket sem!