Hát igen. Az eső tipikusan az a valami , ami soha nem érkezik jókor. Ha szárazság van, mint most, s esténként locsolni kell, akkor esőért imádkozunk. Reggel aztán arra ébredve, hogy esik, gyakran első gondolatunk az, hogy még megvárhatta volna, hogy…..
Én is ezt gondoltam ma reggel….még megvárhatta volna, hogy visszaérjek az erdőből. Már egy hete nem tudtam kimenni gyalogolni, maradt a kerékpározás. Ma reggelre terveztem.. de mint tudjuk, az ember tervez, s a dolgok máshol dőlnek el.
Marad a szobabicikli….elég illúzióromboló. 🙁
A zöldövezetben tartózkodás meg kimerült abban, hogy körberohantam a kertben és bementettem a terasz alá a cserepeseket. Közben bőrig áztam, de életeket mentettem, nem zavart annyira. Imádom a virágaimat, mint más a házi kedvenceket, nem venném a lelkemre, hogy vízbe fulladjanak.
Na elég a sztorizásból, irány a szobabicikli..mert mozogni kell!
Szép napot, élvezzétek az eső megnyugtató lágy hangját egy isteni finom tea vagy kávé mellett!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: