Végre!!!

Nagyon izgatott vagyok, még a meggymagozást is abbahagytam, hogy írjak az imént kapott üzenettel kapcsolatban.

Az üzenet így szól:

“Fellelkesedve példádon és blogodon, tegnap délután ezt adtam elő, hogy lesétáljam a vasárnapi ebédet:”

24,8 km!

Gábor, gratulálok!

Gáborral évfolyamtársak voltunk, ő akkor is sportolt, az évfolyamszerte közkedvelt ZS válogatott tagja volt. Stadion persze nem volt, de a  ” ZS’ válogatott tudta mindazt, amit a magyar foci ma tud, plusz a helyén tudták kezelni magukat . 🙂  Játékukban jelen volt a küzdőszellem, a teljesíteni akarás és a humor is. Élvezetes meccsek voltak.

Mi, lányok persze mentünk szurkolni, az én párom is a ZS válogatottban rúgta a bőrt.  Számunkra ezek a meccsek  sok mindenről szóltak, s örök emlékek maradtak, még ha a szerelmet elfújta az idők szele, akkor is.

Gábor látom,  ez a ZS válogatott egy életre megalapozta a kondíciódat! 🙂

Örülök, hogy inspiráltalak vasárnap délután!