Fordulj önmagad fele ! | nemvagyegyedül

Szoktál megállni néha, s elgondolkozni az életeden? A céljaidon? Jó irányba haladsz?

Egy reggeli nordic walking alatt sok kérdést fel tud tenni az ember magának. Megválaszolni persze nem lehet abban a másfél órában, amit az erdőben töltesz reggel, de ha a gondolataid elindultak, akkor már nincs visszaút.

Én is így jártam ma reggel.

Fél 8-kor indultam a Fagus Hoteltől, kezemben a két bot, hátizsákomban a mobilom, letöltve a legújabb alkalmazás, a Runkeeper – hála modern, mindent tudó gyerekeimnek . Indulhat a tégymaismagadért mozgalom 🙂

Hajtós típus vagyok, ritkám szoktam egyetlen dologgal foglalkozni egyszerre, – most is megpróbáltam még elindítani egy angol nyelvleckét párhuzamosan a RunKeeperrel. Hátizsák, benne a telóm, fülhallgató, jönnek az angol mondatok….ez az ideális . Persze, hogy nem így volt. Valamiért nem akart működni a felállított rendszer. Ennek viszont az lett a következménye, hogy magamra maradtam a gondolataimmal.

Meg is lett az eredménye.

Kezdetben még fotózgattam,nézelődtem, készítettem is képeket, itt alul megtalálod.

Egyszer csak elkezdtem befele figyelni. Az érzéseimre, a gondolataimra, s iszonyú erővel tört rám a felismerés: nem vagyok jó helyen, nem jó irányba haladok. S képzeljétek, egyszerre elkezdtem más színben látni az elmúlt hetek történéseit. Ugyanazok az események, mintha mind-mind egy irányba mutatnának.

Az elmúlt napokban összetört valami, de most a cserepekből összeállni látszik egy másik kép.

Nem kellett más, csak megállni, időt és teret adni a gondolataimnak. Befele figyelni, elgondolkozni, átértékelni. Kiszállni a napi rohanásból, s magamra figyelni.

Már egy ideje azt éreztem, hogy el kellene menni egy hónapra, senkinek meg nem mondva, hol vagyok és egy hónapig csak magammal foglalkozni. Legszívesebben kimentem volna a világból.

Világgá menni, ahogy gyerekkoromban akartam, amikor megbántottnak éreztem magam.

És észrevétlenül megtörtént velem.

Világgá mentem – de nem a külvilágban, hanem a saját belső világomban.

S özönlöttek a megválaszolásra váró kérdések. Dönteni kell, s a döntésemet – életemben először – nem a sárga csekkek és a pénz fogja vezetni. Nem szeretnék többé olyan munkát végezni, ami nem tölt el örömmel, pusztán azért, hogy a csekkeket feladjam. Túl rövid az élet ehhez!

Ráhagyatkozom a belső erőmre és a hitemre, ami ott van bennem, még ha mostanában nem is találtam meg a hozzá vezető utat.

Ma az erdőben sikerült, amikor magamban voltam és csak magammal beszélgettem.

Az már csak mellékes, hogy a gyaloglás is megvolt. Nem tudom mennyit haladtam, mert a RunKeeper időközben 3,5 km-nél és 50 percnél megállt. Még jó, hogy megnéztem, hogy fél 8-kor indultam és 9 óra 10 perckor értem vissza.

Nem baj, saját belső utazásomban jó hosszú utat tettem meg.

Te szoktál magadban beszélgetni a legfontosabb emberrel az életedben, azaz saját magaddal?

Nekem a mai reggel tanulsága az, hogy nem lehet mindig mások megoldandó gondjaival foglalkozni, mert közben az ember nem veszi észre, hogy eltévedt a saját életében.