Ha azt kérdezed, történt-e bármi az elmúlt két napban, akkor eszembe jut a gyerekkorom kabaré mondása: Valami van, de nem az igazi… Nincsenek izgalmas történeteim tájakról, illatokról, hajnali balzsamos levegőről. Most nincsenek, de légy benne biztos, hogy lesznek.
Mozogtam, persze hogy mozogtam. Tegnap is, meg ma reggel is, de mindkét nap fél óra jutott csak. Tegnap Jánostelepre voltam meghívva egy isteni kerti teraszon üldögélésre, s utána ott a környéken gyalogoltam egy fél órát. Kevés volt, éreztem, jó lenne még, de már este sötét volt, s sok ismeretlen kutya ugatott. Hát ez nem töltött el nagy bizakodással, inkább beültem a kocsiba és hajrá, hazahajtottam.
Ma reggelre felhúztam az órát fél 7-re, de felkelni nem sikerült…hogy finoman fogalmazzak, hát nem dobott ki az ágy, inkább húzott vissza. Na, pont az a fél óra hiányzott, amit ellustálkodtam reggel. Fél 9-re oda kellett érnem valahova, így csak fél órám maradt gyalogolni. Felmentem a közeli erdőbe – minek nekem átautózni a várost a futópályáig? Itt is van erdő, igaz a temető mellett halad az út, de mit nekem rossz érzések..
Szedtem a lábam rendesen, s képzeljétek, senkivel nem találkoztam. Ugyan állandóan hangokat hallottam, s hátra is fordultam mindig, de a szemem csak az üres utat tudta pásztázni.
Na mindegy, hát most sem sikerült egy szellemet sem látnom 🙁
Minden esetre legközelebb tényleg kiugrom az ágyból fél 7-kor, s átautózom inkább a Fagus Hotelhez, a futópályára.
Miután a szellemet nem láttam, így ma fotót sem hoztam 🙁
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: