Elgondolkoztam, milyen apró önámításokat szoktunk mondani magunknak?
Mire is jók ezek? Felmentenek : bennünket, magunk előtt. Persze a következmények megvannak és nem biztos, hogy az orrunk fog megnőni ezektől a finom kis hazugságoktól.
Néhányat csokorba szedtem…ha ismerős, akkor nem vagyok egyedül ( ebben sem) 🙂
Lássuk:
Biztosan sok fog még eszembe jutni. Én személy szerint kb. 10 éve gyártom ezeket a kifogásokat, az apró önámításokat, a kis hazugságokat. Akkor kezdtem szépen lassan “kipárnásodni”. Akkor kellett volna észbe kapni, persze az apró önámítások fátylán keresztül nem láttam túl élesen. Azt hittem, pár kiló nem számít…majd lemegy..majd lesz valahogy.
Arról nem beszélve, hogy az ember fejben még sokáig több ruhamérettel kisebbnek gondolja magát.
Aztán egyszer csak döbbenten vesszük észre, hogy ez már rég nem az a pár kiló, amit játszva ledobunk.
Akkorra aztán olyan nagy már a feladat, hogy neki sem állunk. Ehelyett újabb önámításba kezdünk…elkezdjük azt hazudni magunknak, hogy nem baj, ha nem vagyunk spagetti nők. Milyen egészségtelen is az, hogy néznek ki, tulajdonképpen a pasik sem szeretik, ha ” nincs mit fogni egy nőn”..
Hát kedves Hölgyeim, azt hiszem, a híres női kreativitás a kifogások gyártásában is nagyon jól működik.