Nos, ígértem, hogy néhány apró finomságról beszámolok Nektek a ma reggeli kerékpározásomról. Fél 8-kor indultam, s úgy döntöttem, addig kerékpározom, amíg kedvem lesz, egyetlen célom, hogy élvezzem minden pillanatát.
Ágfalva fele elég jók a kerékpározási lehetőségek, úgy döntöttem, jó irány lesz.
Pünkösd hétfőn reggel fél 8-kor kevés emberrel találkoztam, de azért néhányan futottak, kutyát sétáltattak. Az első csodás élményem Sopron határában ért. Eltekertem egy frissen kaszált mező mellett, a száradó széna illata csodás gyerekkori emlékeket ébresztett bennem. Egy kis faluban nőttem fel, szabadon és boldogan. Nyáron, aratás után mindig kimentünk a mezőre, az aratógép után elmaradt búzát gyűjtöttük össze. A búzán nevelt csirke ízét még most is érzem a számban. A tarló persze rettenetesen szúrt, de mi nagyon rutinosan , csúsztatott talppal léptünk rá, s mezítláb is kiválóan tudtunk menni rajta.
Tekertem tovább, az orromat néha még megcsapta a bodzavirág édeskés illata. A szél lágyan fújt, simogatóan balzsamos volt a levegő, a későbbi kánikulának még nyoma sem volt.
Hamarosan elértem egyik kedvenc pontját a kerékpárútnak. Hatalmas telek mellett megy az út, nagy fák veszik körül, belátni nem lehet, de azt lehet tudni, hogy nagyon sok madár él ott. Hangjuk a legkülönfélébb, a kakas kukorékolástól a papagáj hangjáig sok csodás madárhang keveredik. Jó lenne egyszer becsengetni…
Tovább kerekezve egy szép tisztán tartott málnás mellett vitt el az utam. Harsány jó reggeltel köszönt rám az ott dolgozó férfi. Én jó munkát kívántam, ő visszaszólt, hogy az milyen? Megálltam, hisz úgyis ideje volt inni egy kis vizet. Beszédbe elegyedtünk, s elmondtam neki, hogy amikor sok órára a számítógéphez köt a munkám, mennyire vágyom egy kis kerti munkára. Erre ő elmesélte, hogy már nyugdíjas, de tervező mérnök volt, sok-sok órát ült a rajzasztal mellett, s tényleg, milyen igazam van, mennyire jó a reggeli napsütésben a málnát gondozni. Vidáman köszöntünk el, remélem, jobban esett a beszélgetésünk után neki is a kapálás a málnásban.
Beértem Ágfalvára. Kiépített kerékpárút megy végig a falun, persze a falusi ember nem mindig tiszteli az úri huncutságokat, mint a kerékpártúra. Bizony a kocsma környékén a kerékpárút más funkciót kapott. Ott parkolt a mezőgazdasági gép, a traktoros beugrott a cimborákhoz a kocsmába. ( csak remélni merem, hogy egy szódavízre..) . Ott parkolt egy kerékpár az út közepén, s még egy autó…Ja és ott beszélgetett “Juliska és Mariska néni” is, az egyik a temetőbe tartott, kezében virágcsokorral, s locsolókannával, a másik már hazafele ment. Nála már csak a locsolókanna volt.
Szóval az úttesten kellett haladnom elég hosszan 🙂
Kiérve a faluból, Ausztria fele vettem az irányt. Gyönyörű virágos mezők , pipacsok, vadvirágok közt tekertem. Ki tudja, meddig mentem volna, ha nem nézek rá a telefonom órájára..Szomorúan konstatáltam, hogy haza kell indulni, mert elkésünk a megbeszélt kerti partiról.
9-re értem haza, másfél órát tekertem, s feltöltődve, kissé fáradtan, de boldogan ugrottam be a zuhany alá.
Kár lett volna kihagyni ezt a reggeli kerékpározást.
Hoztam Nektek néhány fotót is.
Fiam este letölt a telefonomra valami alkalmazást, s látni fogom, hány kilométer tettem meg. Így még inspirálóbb lesz!
Ja és még egy apró icipici titkos remény is él a szívemben arról, hogy Bence fiamat is inspiráltam kicsit : tegnap este futott 8 km-t!
Büszke vagyok ezért rá, nagyon!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: