nemvagyegyedül

A változás örök – a lustaságunk nem kell az legyen!

Otthon ülsz és a régi szép időkön merengsz. Fiatal voltál, karcsú, a fiúk megfordultak utánad, néha még fütyültek is. Ezt persze akkor még utáltad, de ma, amikor már nem nagyon történik veled ilyesmi –  nos, hát most már tudnád értékelni.

Ismerős a szituáció?

Elmúltál annyi…

Megeszel egy rántott szeletet, s az azonnal 3 cm csípő bőség növekedést eredményez. Ismerős ez is?

Változtatni szeretnél az életmódodon, de nehezen hiszed, hogy sikerülhet. Számtalan sikertelen fogyókúra van már mögötted, mire rájössz, már nem engedheted meg magadnak a fogyókúra luxusát, hisz pár héttel a méregdrága programokat követően, mindig több a súlyod, mint  annak előtte.

Ennyi. Nincs tovább. Eljött az életmódváltás ideje.

Nekirugaszkodsz. Persze sokkal könnyebb lenne, ha lenne valaki…

Valaki, aki felhív néha és elhív mozogni. Aki elismerné a teljesítményedet, továbblökne a mélypontokon – de  nincs senki, egyedül vagy.

Felhívod az összes barátot, jó ismerőst, s próbálod meggyőzni őket, hogy most van itt az ideje a konditeremnek, a futásnak, bárminek, de természetesen egyikük sem ér rá.

Ismét ott állsz egyedül, s feladod. Talán egyszer-kétszer elmész a konditerembe, de elfogy a lelkesedésed. Visszaülsz a rántott hús mellé.

S kezdődik minden elölről.

A jó hírem az, hogy nem vagy egyedül!

Ha jól körbenézem, mindig akad aki továbblökjön –  igaz,  csak akkor veszed észre a segítséget, ha komolyan elszántad magad a változtatásra.

Lehet, hogy a barátnőd nem ér rá Pünkösd vasárnap reggel az erdőben veled futni, ( ő még nem szánta el magát az életmódváltásra, a kifogásai tárháza még dugig van), de az éterben mindig akad valaki, aki ott van veled!

Ha eldöntötted, jön a segítség,  jön a megerősítés – csak figyelj oda!

Tegnap este egy facebook csoportban beszélgettem egy hölggyel, Melindával. Kiderült, mindkettőnknek ugyanaz a baja. Nincs inspiráció a rendszeres mozgásra. Persze el is döntöttük, hogy majd mi inspiráljuk egymást, s a beszélgetés végére ki is kerekedett egy jó kis kihívás. A következő 5 hónapban heti minimum 3×1 óra gyaloglás, majd szeptember végén egy több napos túra keretében elindulunk egymás fele. 210 km-t kell együtt, egymással szemben megtennünk.

Engem nagyon lázba hozott a kihívás – versenyző típus vagyok – s ma reggel a  fél 8 már az erdőben talált.

admin-ajax

 

 

Előkapartam a Nordic Walking botokat, amiket évek óta nem használtam, s nekivágtam az erdei útnak. Pontosan egy óra múlva értem vissza a kocsihoz, s nagyon büszke voltam magamra. 🙂 Köszönöm Melinda, hogy kihoztad belőlem az elszántságot.

 

 

 

 

admin-ajax (1)

Még ezt gyorsan elmesélem, mert már biztosan unod ezt a sztorit. Képzeld, ahogyan megszületett a döntés, jöttek a jelek, hogy jó lesz ez az út.

A  Lélekerő kártya üzenete, amit reggelente napindításként húzok, a következő volt:
” Bátor vagyok, vállalom a saját történetemet, a múltamból is erőt merítek”.

Köszönöm Jakab Gyöngyi a kártyát! 

 

 

 

A gyaloglásból visszaérve egy hirdető táblán a következő plakátot találtam:

kihivasjelek

 

Látod?  Ahogy megvan a döntés, jönnek a jelek!

A blogot két okból indítottam:

Egyrészt folyamatosan beszámolok majd az 5 hónap eredményéről, s persze a kihívásról is,

Másrészt-  titkon reménykedem, hogy követőim akadnak, s Te is csatlakozol! 

 

 

 

Kommentek

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!