Otthon ülsz és a régi szép időkön merengsz. Fiatal voltál, karcsú, a fiúk megfordultak utánad, néha még fütyültek is. Ezt persze akkor még utáltad, de ma, amikor már nem nagyon történik veled ilyesmi – nos, hát most már tudnád értékelni.
Ismerős a szituáció?
Elmúltál annyi…
Megeszel egy rántott szeletet, s az azonnal 3 cm csípő bőség növekedést eredményez. Ismerős ez is?
Változtatni szeretnél az életmódodon, de nehezen hiszed, hogy sikerülhet. Számtalan sikertelen fogyókúra van már mögötted, mire rájössz, már nem engedheted meg magadnak a fogyókúra luxusát, hisz pár héttel a méregdrága programokat követően, mindig több a súlyod, mint annak előtte.
Ennyi. Nincs tovább. Eljött az életmódváltás ideje.
Nekirugaszkodsz. Persze sokkal könnyebb lenne, ha lenne valaki…
Valaki, aki felhív néha és elhív mozogni. Aki elismerné a teljesítményedet, továbblökne a mélypontokon – de nincs senki, egyedül vagy.
Felhívod az összes barátot, jó ismerőst, s próbálod meggyőzni őket, hogy most van itt az ideje a konditeremnek, a futásnak, bárminek, de természetesen egyikük sem ér rá.
Ismét ott állsz egyedül, s feladod. Talán egyszer-kétszer elmész a konditerembe, de elfogy a lelkesedésed. Visszaülsz a rántott hús mellé.
S kezdődik minden elölről.
A jó hírem az, hogy nem vagy egyedül!
Ha jól körbenézem, mindig akad aki továbblökjön – igaz, csak akkor veszed észre a segítséget, ha komolyan elszántad magad a változtatásra.
Lehet, hogy a barátnőd nem ér rá Pünkösd vasárnap reggel az erdőben veled futni, ( ő még nem szánta el magát az életmódváltásra, a kifogásai tárháza még dugig van), de az éterben mindig akad valaki, aki ott van veled!
Ha eldöntötted, jön a segítség, jön a megerősítés – csak figyelj oda!
Tegnap este egy facebook csoportban beszélgettem egy hölggyel, Melindával. Kiderült, mindkettőnknek ugyanaz a baja. Nincs inspiráció a rendszeres mozgásra. Persze el is döntöttük, hogy majd mi inspiráljuk egymást, s a beszélgetés végére ki is kerekedett egy jó kis kihívás. A következő 5 hónapban heti minimum 3×1 óra gyaloglás, majd szeptember végén egy több napos túra keretében elindulunk egymás fele. 210 km-t kell együtt, egymással szemben megtennünk.
Engem nagyon lázba hozott a kihívás – versenyző típus vagyok – s ma reggel a fél 8 már az erdőben talált.
Előkapartam a Nordic Walking botokat, amiket évek óta nem használtam, s nekivágtam az erdei útnak. Pontosan egy óra múlva értem vissza a kocsihoz, s nagyon büszke voltam magamra. 🙂 Köszönöm Melinda, hogy kihoztad belőlem az elszántságot.
Még ezt gyorsan elmesélem, mert már biztosan unod ezt a sztorit. Képzeld, ahogyan megszületett a döntés, jöttek a jelek, hogy jó lesz ez az út.
A Lélekerő kártya üzenete, amit reggelente napindításként húzok, a következő volt:
” Bátor vagyok, vállalom a saját történetemet, a múltamból is erőt merítek”.
Köszönöm Jakab Gyöngyi a kártyát!
A gyaloglásból visszaérve egy hirdető táblán a következő plakátot találtam:
Látod? Ahogy megvan a döntés, jönnek a jelek!
A blogot két okból indítottam:
Egyrészt folyamatosan beszámolok majd az 5 hónap eredményéről, s persze a kihívásról is,
Másrészt- titkon reménykedem, hogy követőim akadnak, s Te is csatlakozol!
Kommentek