nemvagyegyedül

Esik, mintha dézsából…első felvonás.

Hát igen. Az eső tipikusan az a valami , ami soha nem érkezik jókor. Ha szárazság van, mint most, s esténként locsolni kell, akkor esőért imádkozunk. Reggel aztán arra ébredve, hogy esik, gyakran első gondolatunk az, hogy még megvárhatta volna, hogy….. Én is ezt gondoltam ma reggel….még megvárhatta volna, hogy visszaérjek az erdőből. Már egy… Tovább »

A példa ereje :-)

Gyorsan írok, mert nagyon boldog vagyok,  de utána futok főzni, mert holnap Tündérfesztiválozni szeretnék 🙂 Amiért ideültem írni, az a hatalmas öröm, amit akkor éreztem, amikor megtaláltam Klári barátnőm JAPÁNBAN (!!!) tanuló fiának, Krisztiánnak az üzenetét a blogmegosztásom alatt. “ma én is részben a bejegyzéseid miatt miután 40 percet bicikliztem, mert dolgom volt valahol, még… Tovább »

Nem, majd igen, persze mégsem, végül sikerült…. A változás örök!

Hiába na, legjobb a napi mozgásra a reggeli időpont. Ha reggel nem tudok kimenni, a napközbeni dolgok könnyen elsodorják a programot, felborítják a napot. Így jártam tegnap is. Reggel nem sikerült kimenni az erdőbe, de este 6-ra kitűztem egy túrát, s kerestem partnereket is. Egész nap többször eszembe jutott, milyen jó lesz kint gyalogolni a… Tovább »

Szeretnek az Angyalok!

Délelőtt borongós volt, csepergős, de én nagyon erősen akartam, hogy kerékpárral tudjak menni délután a jómesszelevő Ókai utcába, mára ez a mozgásom. S lám, tadam….süt a nap! 🙂  S éppen annyira, amennyire kell! Persze így sem lesz könnyű dolgom, mert sajnos a soproni kerékpárutakon átszelni a várost nem egyszerű. Valahogy nem sikerült túl jól ez… Tovább »

Hol van az Isten széke?

Hát, bevallom, nem sikerült megtudnunk! Hétvégén elindultunk túrázni, célul pedig az Isten széke nevű helyet tűztük ki. Számomra duplán érdekes volt a túra, mert egyrészt akadtak túratársak , végre bemerészkedtem az erdőbe, ahonnan múltkor visszafordultam, másrészt azt hallottam, hogy nagyon szép hely ez az Istenszéke nevű. 9-kor indultunk a szokott padtól, szerencsére most négyen. Nagy… Tovább »

Vasárnap – 9,5 km…mi van a hegyen messze túl?

  Nos, remélem Nektek is olyan jó hétvégétek volt, mint nekünk! A Múzeumok éjszakája kiváló programokat adott, köszönet és hála Zsofkának a különleges múzeumi vezetésért, Mártinak a sok nevetésért, s persze a soproni borászoknak a finom borokért. 🙂 Szentiván éjszakája olyan jól sikerült, hogy egy órára kerültünk ágyba. Persze ez nem tartott vissza bennünket  a… Tovább »

Meglepetés program Juliskával.

Üdv, bár azt mondtam, eltűnök pár napra, az élet…az ÉLET, a nagy rendező, másként hozta.  Ma délelőtt volt egy váratlan kalandom Juliskával. Hogy ki Juliska? Bemutatom neked: Juliska kb. 35 éves. Végig nézek rajta, s azt látom, hogy alig különbözik a társaitól. Szinte mindene megvan, aminek lennie kell, ha olyan akar lenni, mint a többiek…. Tovább »

Végre!!!

Nagyon izgatott vagyok, még a meggymagozást is abbahagytam, hogy írjak az imént kapott üzenettel kapcsolatban. Az üzenet így szól: “Fellelkesedve példádon és blogodon, tegnap délután ezt adtam elő, hogy lesétáljam a vasárnapi ebédet:”     24,8 km! Gábor, gratulálok! Gáborral évfolyamtársak voltunk, ő akkor is sportolt, az évfolyamszerte közkedvelt ZS válogatott tagja volt. Stadion persze… Tovább »

Legyőzött a félelmem!

Ma a szokásos útvonalon indultam el, azzal a szent elhatározással, hogy végig megyek a piros jelzésen….hogy mi történt, a végére megtudod. Indulás a szokott helyről, a szokott időben. Fél 8. Tele vagyok lendülettel, s nagyon várom, hogy a hétvégi “két nap bezárva egy tréningen” – feszültséget ledolgozzam. Sehol senki, közel s távol egy lelket nem… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!